2011. sze 19.

A "zöld sátán" - Verlaine, Rimbaud és az abszint

írta: Janguli
A "zöld sátán" - Verlaine, Rimbaud és az abszint

Verlaine a Holdfény című versében a következőképpen szól Rimbaud-hoz:

„Különös táj a lelked: nagy csapat / álarcos vendég jár táncolva benne;/ lantot vernek, de köntösük alatt/ a bolond szív mintha szomorú lenne.” - kifejezve rajongását a fiatal költő iránt, aki gyökeresen megváltoztatta az életét.

A frissen házasodott Verlaine a „mézeshetek” langyos kábulatából ébredve egy másik szenvedéllyel találta szemben magát: betoppant az életébe Arthur Rimbaud. 10 év korkülönbség volt köztük. Amikor Rimbaud, egy barátja ösztönzésére írt néhány sort – irodalmi próbálkozásai véleményezése végett – Verlaine-nek, az erőviszonyok világosak voltak: mester és tanítvány.

Verlaine ekkor már fontos személyiség volt a nemrég létrehozott szimbolista irányzatban, és a párizsi irodalmi avantgárd előkelő köreiben forgott. Olyan hírességekkel kávézott együtt, mint Mallarmé, Anatole France vagy Villiers de Isle-Adam.

27 éves volt, és egy gyönyörű 16 éves lányt vett feleségül, aki már az ő gyermekét hordta a szíve alatt. Életének ebben a nyugodt és csendes időszakban ismerte meg a nyugtalan Rimbaud-t, akit ő hívott meg Párizsba. Egyik levelére válaszolva írt néhány bátorító sort a fiatal költőnek, és egy vonatjegyet is küldött neki.

Egy boldog férjből és leendő apából Verlaine hirtelen egy hasis, abszint és sok konfliktussal teletűzdelt szerelmi kapcsolat rabjává lett. A Rimbaud okozta változástól megrémült Mathilde elhagyta a férjét, és magával vitte gyermeküket is.

A két kicsapongó, szerelemes költő viszonya még a szabadelvű párizsi művészeket is megbotránkoztatta. Hosszú európai utazásba kezdtek, kapcsolatuk pedig amilyen heves, éppoly feszült is volt. 1873 tavaszán Verlaine hirtelen Brüsszelbe utazott, pénz nélkül Londonban hagyva Rimbaud-t. Néhány nappal később egy brüsszeli hotelban találkoztak, s Rimbaud közölte Verlaine-nel: útjaik végérvényesen szétválnak. Ekkor az elkeseredett és részeg Verlaine revolvert rántott elő, és megsebesítette Rimbaud-t a kézfején.

Verlaine-t szodómia és súlyos testi sértés vádjával két év börtönre ítélték; itt vallásos verseket írt.

Egy évad a pokolban

Rimbaud, miután megismerte Baudelaire prózakölteményeit, maga is kedvtelve fogalmazta hangulatait, olykor véleményeit rövid prózákban. Főleg arról vallott, amit életében szégyellt. Élményei közt számos olyan mozzanat volt, amit megtagadott és elutasított. Nemcsak visszataszító kapcsolatát Verlaine-nel, de az italozást is, amire a züllött nagy költő rá akarta szoktatni.

Verlaine szinte hígítás nélkül itta az abszintot. Ez a jellegzetesen francia pálinka, amelyet Verlaine és barátai „zöld sátán"-nak neveztek, bőséges hígítással, sokszoros vízzel vegyítve, ha mértékletesen fogyasztják, kellemes ital. De töményen és nyakló nélkül — tönkreteszi a szervezetet, életveszélyes. Rimbaud-nak még vegyítve sem ízlett, és amikor néhány próba után elkábult vagy rosszul lett, már gondolni se akart rá. Amikor élete szégyellnivalóit összefoglalta a prózakölteményekben, nem utolsósorban a kábulatról is szó esett. Ezek a kis lírai remekművek álltak össze Egy évad a pokolban címmel. Mivel a kritikusok fenntartással fogadták, Rimbaud tűzbe vetette a kéziratot.

1875 januárjában az immár hívő katolikus Verlaine-t kiengedték a börtönből. Stuttgartban felkereste Rimbaud-t, aki addigra már szakított az írással. Megpróbálta meggyőzni, hogy kövesse a példáját, írjon Istenről, a bűnbánatról és minden jóra fordul. A vita hamarosan verekedéssé fajult, amelyben Verlaine alulmaradt. Ekkor találkoztak utoljára.

Verlaine igen ellentmondásos személyiség volt. Képes volt a legpikánsabb részletekkel teli erotikus verset írni a Notre-Dame-ban úgy, hogy másnap már az erkölcsi tisztaságot dicsőítette olcsó kurtizánok piszkos ágyában. Nem hiába nevezték a „legdekadensebb dekadens”-nek. 1883-ban visszatért Párizsba. Az alkohol rabjaként, nyomorban, egy utcalány lakásán halt meg 1896-ban.

Rimbaud, miután szakított Verlaine-nel, kalandos életet élt: megtanult németül, arabul, hindu nyelven és oroszul. Gyalogszerrel kelt át az Alpokon, belépett a holland hadseregbe, egy német cirkuszi társulattal a skandináv országokba látogatott, majd Egyiptomba, onnan Ciprusra került, és végül Etiópiában telepedett le. Hazájába már betegen tért vissza, kezelésre szorulva. 1891-ben, 37 évesen, rákban hunyt el.

Verlaine és Rimbaud kapcsolatáról szól Agnieszka Holland 1995-ös filmje, a Teljes napfogyatkozás (Total eclipse), főszerepben a Rimbaud-t alakító Leonardo di Caprioval. Verlaine-t David Thewlis alakítja.

Szólj hozzá

alkoholizmus hasis abszint rimbaud total eclipse verlaine alkoholisták alkohol függőség egy évad a pokolban zöld sátán