2016. feb 12.

Szerelemkísérlet

írta: Janguli
Szerelemkísérlet

Mandy Len Catron írónő esete

Vissza tudunk emlékezni, hogyan is lettünk szerelmesek valakibe? Nehéz megragadni a pillanatot. Talán több minden is történik odabent, mire elérkezünk a szerelem bizonyosságához. Amelyet sokszor azonnal követnek a kételyek.

Hiszen nem feltétlenül akartuk ezt az érzést. Az is lehet, hogy szinte minden ellene szól. Nem ilyennek képzeltük azt, akibe majd egyszer beleszeretünk. Lehet, hogy messze nem felel meg szépségideálunknak, s ami még inkább zavar, jóságideálunknak sem. Az is lehet, hogy a vele való kapcsolattal kockára tesszük jó hírünket, házasságunkat, családunk jövőjét. Botrány, kirekesztettség lehet osztályrészünk. Amint ez világossá válik, úgy döntünk, mégsem akarunk szerelmesek lenni. Mi több, nem is vagyunk azok. Tévedés az egész.

Persze a szenvedély csak még több életerőt nyer a külső akadályoztatástól meg a belső elfojtástól. Amikor a szerelmet próbáljuk eltüntetni, valójában olyan, mintha lelki gyakorlatokat végeznénk annak fokozására. A tilalom izgalmas, az agy pedig nem mindig tud különbséget tenni izgalom és szenvedély között. Ennek pedig választásainkra nézve számos következménye lehet.

Például hogy olyan karaktervonások ébresztenek vonzalmat bennünk, amelyek ellentétesek saját értékrendünkkel, akár fel is háborítanak. Önimádat, hazugság, kalandkeresés – kutatások szerint sok nő rajong ezen ún. sötét hármassal jellemezhető férfiakért. Mi olyan jó abban, ha valaki rossz? Hogy áthágja a normákat, hogy veszélyesen él. A tilosban járó férfi hasonló okból izgalmas, mint a tiltott szerelem.

szerelemkiserlet_rosszfiu.jpgKim Nam Gil a Bad Guy-ban

De van még lejjebb is. Izgalom, vagy a pszichológia kifejezésével arousal keletkezhet akár azáltal, hogy valakit bántalmaznak. Ezen alapul a Stockholm-szindróma, mikor a fogoly beleszeret a fogvatartóba, az áldozat az agresszorba. A szerelemre átváltott arousal talán nem is túl ritka jelenség. Eredhet akár megalázásból, félelemkeltésből, zavarba hozásból. Hát még ha ezek váratlanok! Sokan úgy ejtenek lelki túszokat, hogy egy ideig igen kedvesek, majd hirtelen előállnak lesújtó véleményükkel. Ha a másik emiatt sírni kezd, esetleg még ők vigasztalják és ölelgetik. Ez az ellenszenves komédia eléggé átlátszó, mégis alkalmas arra, hogy egyes áldozatokban a megérintettség, kötődés, mi több, szerelem érzését keltse fel.

Ennyire ostobán esik szerelembe az ember? Olykor biztosan. És persze nem látja be, hogy a másik ember, és saját agya együttesen miféle játékot űz vele. Néha annyira kedves tud lenni, mint senki – bizonygatják, és mindent megtennének, csak hogy ezt még egyszer kicsikarják tőle. Nem veszik észre, hogy bekerültek a motivációs mókuskerékbe és egy helyben szaladnak. Szentül hiszik, hogy egyszer majd valóban lenyűgözhetik a másikat. Egyesek ezért hajlandóak egész testüket átszabatni, mások veszélyes sziklamászásba kezdenek vagy ledoktorálnak. Hatás? Majdnem semmi. Hiszen a másik teljesen átlát rajtuk. És semmi sem kevésbé izgalmas neki, mint az efféle átláthatóság.

Szerelmi kérdezz-felelek

Mindez arra a szomorú következtetésre is vezethetne, hogy abba szeretünk bele, akit normális ésszel el kellene kerülnünk. Egy kutatás azonban egészen más eredményt hoz – nem kevésbé zavarba ejtőt, de jóval pozitívabbat. Lényegében azt, hogy szinte bárkibe beleszerethetünk!

Jól eladható címlap sztori? Persze, hogy az. Egy kicsit azért több is. Nyilván mindenkibe nem szerethetünk bele, de sok mindenkibe igen. Hogy miként, arra egy kutató jött rá két évtizede. Módszerét ma újra felfedezték, köszönhetően egy amerikai írónőnek, Mandy Len Catronnak (British Columbia Egyetem, Vancouver), aki maga is kipróbálta.

Mandy korábban alig ismerte a férfit. Az egyetemen olykor belefutott a falmászó klubban, s arra gondolt: Mi lenne, ha? Belepillantott az Instagramjába. De ez volt az első alkalom, hogy kettesben mentek valahová. Mesélt a férfinak Arthur Aron (Kaliforniai Berkeley Egyetem) kísérletéről, amelyben megpróbált az emberekben szerelmet ébreszteni egymás iránt.

szerelemkiserlet_arthur_aron.jpgArthur Aron

„Akkor olvastam először – mondta –, amikor egy szakítás közepén voltam. De ahányszor el akartam hagyni partneremet, szívem legyőzte az agyamat. Nem tudtam szabadulni. Végül a tudományhoz fordultam: talán van mód arra, hogy okosabban szeressünk?

Elmagyaráztam Aron kísérletét ismerősömnek. Egy heteroszexuális férfi és nő két különböző ajtón belép a laboratóriumba. Leülnek egymással szemben, és hangosan válaszolnak egy sor, rendkívül személyes kérdésre. Majd négy percen át csendben egymás szemébe néznek. Az eredmény? Közülük hat hónap múlva két résztvevő összeházasodott. Az egész labort meghívták az esküvőre.

szerelemkiserlet_36-questions-by-arthur-aron.pngPróbáljuk meg – mondta a férfi.”

Mandy megkereste iPhone-ján Aron kérdéseit. Majd két órán át adogatták egymásnak a készüléket, felváltva téve fel egyiket a másik után. A kérdések ártatlanul kezdődnek: Szeretnél híres lenni? Hogyan? Mikor énekeltél utoljára magadnak? És másnak?

De hamar jönnek az intimebb kérdések. Az írónő és a férfi első együtt töltött estéjükön megvallották például, mikor sírtak utoljára, és hogy milyen a kapcsolatuk az édesanyjukkal.

„Mindez a főtt béka kísérletre emlékeztetett, amelyben a béka nem érzi, hogy melegszik a víz, csak amikor már késő. A fokozatosság miatt nem vettem észre, hogy intim területre lépünk, noha már ott voltunk – ez a folyamat egyébként heteket vagy hónapokat vesz igénybe. A bár, amely érkezésünkkor üres volt, megtelt, mire egy kis szünetet tartottunk. Ő kiment, én ott ültem egyedül az asztalunknál, s először vettem tudomást a környezetről. Vajon hallgatta valaki a beszélgetésünket? Ha így is volt, nem vettem észre, ahogy azt sem, amikor a tömeg szétoszlott.

Mindannyiunknak van egy narratívája önmagunkról: ezt adjuk elő új ismerőseinknek. Aron kérdései azonban lehetetlenné teszik, hogy e narratívára támaszkodjunk. Olyanfajta növekvő intimitás jött létre, amilyenre nyári táborokból emlékszem: éjjel fent maradtunk újdonsült barátunkkal és beavattuk egymást rövid életünk részleteibe. 13 évesen, először távol az otthonomtól, még természetesnek tűnt, hogy ilyen gyorsan ismerjek meg valakit. Felnőtt életünkben viszont ritkán adódnak hasonló körülmények.”

„Éjfélkor végeztünk: beszélgetésünk jóval több időt vett igénybe, mint az eredeti tanulmány 90 perce. Körülnézve a bárban, úgy érezem, mintha felébresztettek volna. Nem volt olyan rossz – mondtam. –Legalábbis nem olyan kínos, mint az egymás szemébe nézés lehet.

Hezitált és megkérdezte: Gondolod, hogy ezt is meg kell csinálnunk?

Itt? – Néztem körül. Zavart a nyilvánosság.

Állhatunk a hídon – mondta a férfi az ablak felé fordulva. Az éjszaka meleg volt, én pedig éber. Elsétáltunk a híd közepéig, majd egymás felé fordultunk. Telefonomon beállítottam az időzítőt.”

Ablak a lélekre

„Síeltem már meredek lejtőn, és lógtam sziklafalról hosszú kötélen. De valakinek csendben a szemébe nézni négy percen át, életem egyik legfélelmetesebb élménye volt.

szerelemkiserlet_1.jpgTudom, hogy a szemek a lélek ablakai. De a nehézség nem csak az volt, hogy tényleg láttam valakit, hanem hogy láttam valakit, aki tényleg lát engem. Amint elfogadtam ennek félelmetességét és időt adtam arra, hogy ez feloldódjon, váratlan dolog történt. Bátornak éreztem magam. Egyfajta csodát éltem meg. Ennek egyik része a sérülékenységem volt. Másik része arra hasonlított, amikor addig mondogatunk egy szót, míg az elveszíti jelentését, s azzá válik, ami valójában: hangok együttesévé. Így a szem immár nem ablak volt valamire, sokkal inkább igen hasznos sejtek együttese. A szemhez társított érzés eltűnt, és én szembesültem annak lenyűgöző biológiai realitásával.

Amikor az időzítő jelzett, meglepődtem, egyben kicsit meg is könnyebbültem. De átéltem egyfajta veszteséget is. Elkezdtem látni az esténket, a visszatekintés szürreális és megbízhatatlan objektívjein át.

szerelemkiserlet_2.jpgS hogy egymásba szerettünk-e? Nos, igen. Heteket töltöttünk abban az intim szférában, amelyet azon az éjszakán megteremtettünk, várva, mi lesz ebből. A szerelem nem csak úgy megtörtént velünk. Azért szeretjük egymást, mert így döntöttünk.

Aron tanulmánya és saját élménye kapcsán Mandy arra jut, hogy a szerelem nem történés, hanem cselekvés. Noha a háttérből a feromonok és a hormonok irányítják, magunk is alakíthatjuk. Aron kísérlete megmutatta: a bizalom és az intimitás létrehozható, s e kettő kell ahhoz, hogy a szerelem kivirágozzék.

Mandy Len Catron szerelemről szóló írását ezrek osztották meg a twitteren és százezrek a Facebookon. Még Mark Zuckerberg is lájkolta.

Meddig tart az örök szerelem?

Amikor a tudósok megpróbálnak betekinteni a szerelem születésének titkaiba, olyan szerelmeket fedeznek fel, amelyek különös módon jönnek a világra. A bizonytalanság keltette arousal éppúgy szerelembe ejthet, mint a bizalom és a mesterségesen megteremtett intimitás. A kétfajta szerelem látszólag ellentéte egymásnak: rossz és jó, vad avagy szelíd, felzaklató vagy épp végtelenül megnyugtató.  Mégis lehet közös eredetük: a módosult tudatállapot.

Akik hosszú házas évek után szerelemre sóvárognak, azokról azt gondolják, boldogtalanok vagy nem szeretik házastársukat. Ez nem feltétlenül van így. Lehet, hogy csupán egy módosult tudatállapotra vágynak, s ezt a szerelemhez társítják. Egyszerűen azért, mert a legtöbb ember nagyjából háromféleképpen jut ilyen állapotba: az álmok útján, alkohol hatására, vagy a szerelem révén. Csakhogy az igazán édes álmok ritkák, sőt az álmok kétharmada inkább rossz, mint jó. Alkoholt büntetlenül igen kis mértékben fogyaszthatunk, ami csak enyhe, rövid mámorhoz elegendő. A szerelem viszont élethosszig tartó boldogsággal kecsegtet, feltéve, hogy azt a bizonyos Igazit megtaláltuk. A legtöbben tudják, hogy az örök szerelmek valójában néhány hétig-hónapig tartanak, s nem hagyják ott házastársukat ezért. Néhányan viszont mélyen hisznek az egy igaz szerelemben, abban, hogy megtalálták másik felüket, duáljukat, animájukat vagy animusukat, s hogy vele kell leélniük az életüket.

A módosult tudatállapotban az időélmény is megváltozik. Ha soha nem jutott eszünkbe olyasmi, mint előző élet, most akár úgy tűnhet, valamikor a távoli múltban már szerettük egymást. A szerelmesek egyfajta kiterjesztett időbe kerülhetnek át, vagy éppen úgy érzik, megáll az idő.

S ez az állapot különös döntésekre sarkall. Egyesek szerint veszélyes, mint a heroin- vagy kokain-mámor. Mások szerint az élet értelme. Egyesek azt mondják, ebben az állapotban nem vagyunk alkalmasak a döntéshozásra. Mások szerint csak a szerelem dönthet arról, kivel lesz közös jövőnk s kitől válnak el útjaink. Talán mindezt egyszerre gondoljuk. Érzelmi agyunk sosem szabadul meg igazán az örök szerelem illúzióitól. A homloklebenynek viszont esze ágában sincs komolyan venni ezeket. A szerelemnek is megvan erre a frappáns válasza: lehalkítja a homloklebeny hangjait, bizonyos fokig agyatlanná téve bennünket.

Így viszont akaratunknak nem sok beleszólása marad. Nem tudunk úrrá lenni a szenvedélyen, aztán mikor váratlanul alábbhagy, képtelenek vagyunk azt visszahozni. S ha a kapcsolat csak erre épült, semmi sem marad a helyén. A szerelem szinte autonóm programként fut bennünk. Aki megpróbálja befolyásolni, nagyjából annyi sikerre számíthat, mint aki gondolatai erejével szeretné elűzni a felhőket, vagy a ráolvasástól reméli, hogy elered az eső.

Persze, mi így szeretjük a szerelmet, ilyenek kulturális kódjaink. Mégis, tanulhatunk valamit azoktól, akik szándékkal szeretnek egymásba. Módszereikkel talán tartósabb, megalapozottabb kapcsolatokat építhetnénk. Lehet, hogy ezzel kimaradnának a szerelem őrült szakaszai, amelyek az első kokainos vagy heroinos élményhez hasonlíthatók. De hisz a legtöbben az utóbbiakat is kihagyjuk az életünkből. Általában tudjuk, hogy a kemény drogok szinte minden döntési szabadságunkat elveszik, és akár első alkalommal örök rabságba ejtenek. Talán kevesebben hallottunk azonban a szerelemfüggőségről, arról, amely olyan ember rabjává is tehet, aki súlyosan visszaél velünk. Vagy arról, amely egyik fellángolásból a másikba sodor, csak hogy újra átélhessük ugyanazt a kábulatot, miközben azzal hitegetjük magunkat: keressük az Igazit.

Jakabffy Éva

Szólj hozzá

szerelemfüggőség szerelem függőség