Miképp válhat egy adott fizikai környezetben, adott beviteli módszerrel, adott szociokulturális kontextusban használt drog más környezetben, más alkalmazási mód mellett ártalmassá? A hozzáférhetőség határtalansága, a szekularizálódás, az adott környezet és a társas/társadalmi kontroll hiánya az, ami a pszichoaktív szerhasználat megszaladásához vezet. 

A Fékevesztett evolúció tanulmánykötethez kapcsolódó előadássorozatban két izgalmas téma, a szexuális szelekció és a droghasználat került terítékre. Miklósi Ádám biológus, humánetológus szórakoztató előadásából kiderült, hogy párválasztási, udvarlási szokásaink igen bonyolult szelekciós folyamatokat takarnak. Darwin megállapította, hogy szexuális szelekció, vagyis nemi kiválasztódás során az állatok különböző nemi jellegek, információk hatására válogatják ki azokat az egyedeket, amelyekkel hajlandóak párosodni. Olyan jellegek iránt mutatunk preferenciát, amelyek egyben a genetikai minőséget is jelzik. 

Demetrovics Zsolt (ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoportjának vezetője): Léteznek természetes jutalmak, melyek jóleső érzéssel töltik el az embert. Ilyen a táplálkozás, intimitás, szexualitás, szociális jutalmak, stb. Ezek ugyanazon agyi mechanizmus következtében jelentkeznek. A középagyban található egy ősi rendszer, az úgynevezett oldsi gyönyörközpont, amelynek legjelentősebb neurotranszmittere a dopamin. Tehát a jóérzést a mezolimbikus jutalmazó rendszerben történő dopamin-felszabadulás okozza. Ennek következtében az adott cselekvés pozitív megerősítést nyer, megjutalmazzuk magunkat. A pszichoaktív szerhasználat ugyanezt az agyi mechanizmust hívja elő, mintha az egyén számára előnnyel járna, tehát biológiailag hamis jutalmazás történik.

A történelem során szinte minden kultúra használt tudatmódosító szereket. Ezen anyagok fogyasztása számos biológiai előnnyel is járhat. Az állatoknál például megfigyelhető az öngyógyítás jelensége, amikor toxikus jellemzőkkel bíró növényeket fogyasztanak antibakteriális hatásuk miatt, illetve az erjedt gyümölcs fogyasztása, magas cukortartalmának köszönhetően több energiát biztosít. A mérsékelt mennyiségű alkohol krónikus beviteléhez adaptálódtunk, kialakultak a lebontásához szükséges apparátusok. A kis mennyiségű alkoholbevitel csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatokat és a mortalitást, nemcsak a nagy mennyiségű alkoholbevitellel, de a teljes megvonással összehasonlításban is. 

Az Andokban élő népek kokainfogyasztása a kokacserje levelek rágcsálása révén évezredekre nyúlik vissza (hasonlatos a nyugati ember kávé fogyasztásához). Minél magasabban él egy adott népcsoport, annál inkább jellemző a kokalevél rágcsálása, ugyanis étvágycsökkentő és energetizáló hatással bír, így a lakók alkalmazkodását segítette. A kokain sajnálatosan jó példa arra a jelenségre, hogy egy adott fizikai környezetben, adott beviteli módszerrel, adott szociokulturális kontextusban használt drog miképp válhat más környezetben, más alkalmazási mód mellett ártalmassá.

Klajkó Dóra