Jakabffy Éva, Élet és Tudomány, 2007. november

Egy magyar tudós vezette nemzetközi kutatócsoport legújabb vizsgálati adatai szerint magzati korban az agy saját marihuánája fontos szerepet játszik az idegsejtek közötti kapcsolatok kiépítésében. Ezen új és izgalmas eredmények közelebb vihetnek bennünket annak megértéséhez, hogyan károsítja a kannabisz a magzati agyat.

Az indiai vadkender (cannabis sativa vagy cannabis indica) szárából és leveléből származó kábítószerek (hasis, marihuána) a leggyakrabban használt illegális drogok, népszerűségük világszerte és hazánkban is növekszik. Tudatmódosító hatásukért döntően a THC (Δ9-tetrahydrocannabinol) nevű hatóanyag a felelős. A „füvet” viszonylag biztonságosnak tartják, ami részben igaz, hiszen sok más kábítószerrel szemben nem lehet annyira túladagolni, hogy halálos legyen. Az a nézet azonban, hogy nem okoz függőséget, a kutatások szerint téves, sőt amerikai kutatók azt is bizonyították, hogy a marihuána hatóanyaga más drogok iránt is fogékonyabbá tesz. Terhesség alatti fogyasztása pedig, történjen ez akár a hangulat javítása, akár az émelygés és hányinger csökkentése érdekében, károsítja a magzat fejlődését.

Olasz kutatók adatai szerint a terhesség alatt kannabiszt szívó anyák gyermekei körében gyakoribb a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD). Azt azonban, hogy ez miért van így, eddig nem tudták. A Harkány Tibor (Karolinska Intézet, Stockholm) vezette kutatás, amelyben európai és amerikai kollégák, továbbá a Freund Tamás vezette MTA KOKI kutatói – köztük Katona István és Urbán Gabriella – vettek részt, választ adhat a kérdésre. Munkájukat a Science című folyóiratban jelentették meg. Eredményeik szerint a marihuána és más hasonló drogok hatására az embrió agya nem fejlődik a megfelelő mértékben.

A magzati agy fejlődésében fontos lépés az idegsejt-hálózat kialakulása. Ennek „karmesterei” közé tartoznak az ún. belső kannabinoidok, amelyek hatásukban a kannabisz THC-jéhez hasonló, az agy által természetes módon termelt molekulák. A külső és a belső kannabinoidok kötőhelyei is megegyeznek. A belső kannabinoidok azonban, szemben a külsőkkel, messze nem a szokatlan élmények „előállításán dolgoznak”, hanem az idegsejtek közötti bonyolult kommunikációt szabályozzák. Rendkívül elterjedtek az élővilágban: a csalánozók törzsétől fölfelé minden élőlényben megtalálhatók. Az idegrendszerben helyi szinten fejtik ki hatásukat; ahogy Katona István megfogalmazza: a túlműködést tartják féken a szinapszisokban, vagyis az idegsejtek közötti résben, ahol a sejtek kommunikálnak egymással. Ha egy szinapszisban túl sok a hírvivő, akkor szinte „kicsorognak” annak oldalain, ahol a fogadó sejtekből kannabinoidok termelését váltják ki. A kannabinoidok azután visszafelé „utaznak” a szinapszisban, a küldő sejt felé, utasítva azt, hogy csökkentse a hírvivők kibocsátását. A kannabinoid rendszer tehát fékként működik az agyban, de csak ott és akkor, ahol, és amikor ez szükséges, azután „visszavonul”.

Nem így a fűben lévő THC, amely az egész agyban válogatás nélkül célba veszi az összes, számára „fogadóképes” idegsejtet, és mivel hosszabb életű, mint az endokannabinoidok, jó ideig kifejti hatását. Az első fázisban feldobottságot, szorongáscsökkenést, gátlástalanságot, a második fázisban fokozott nyugalmat idéz elő. Nagyobb mennyiségben fogyasztva víziók, hallucinációk is jelentkezhetnek, az emléknyomok bevésődése pedig szórványos, vagy szinte teljesen szünetel. Ez azonban mégiscsak átmeneti zavar az idegrendszerben, azzal együtt, hogy a tartós használattal kapcsolatban már felvetődött, hogy az a tanulási képességek csökkenéséhez is vezethet.
A felnőtt agynak azonban, noha a benne lévő idegsejt-kapcsolatok állandóan változnak, mégiscsak van egy már kialakult hálózata. Nem így a magzati agynak. Ezért fontos tudni azt, amit Harkány Tibor és munkatársai bizonyítottak, hogy a korai agyfejlődésben milyen döntő szerepet játszik az endokannabinoid rendszer. A kutatók rávilágítanak arra is, mikor és hogyan zavarja meg a hasis- vagy marihuána-fogyasztás az agy fejlődését.

Képességeinket az agyi idegsejtjeink százmilliói közötti bonyolult kapcsolati hálózatoknak köszönhetjük. Ezek állnak olyan egyszerűnek tűnő teljesítmények mögött is, mint a járás, az evés vagy a nevetés. Az idegsejtek még érzékenyebb és pontosabb összehangolása szükséges a magasabb rendű működésekhez, például a hatékony kommunikációhoz, a bonyolult társas viszonyok megértéséhez, vagy pláne ahhoz, hogy elméleti ismeretekre tegyünk szert és akár újításra is képesek legyünk a magunk területén. Mindezt egyre inkább megkövetelik tőlünk már iskolai szinten is, majd a munkában és a magánszférában is.

Az agy megfelelő „huzalozottsága” tehát létfontosságú. Ennek szerkezeti alapjai – a legújabb kutatások szerint – döntően a magzati életkorban épülnek ki, méghozzá viszonylag rövid idő alatt. Ekkor az egyes idegsejtek képessé válnak a számukra megfelelő kommunikációs „partnerek” felismerése, és arra, hogy ezekkel tartós, élettanilag megfelelő kapcsolatokat létesítsenek. Ezt a felismerési és kapcsolatteremtési folyamatot speciális kémiai jelzőmolekulák – a belső kannabinoidok – szabályozzák, amelyek eligazítják az idegsejteket, hogy bizonyos társaikat célba vegyék, bizonyosakat pedig ne. Hogy jól irányítsák az idegsejteket, a jelzőmolekuláknak pontosan meghatározott helyen és időben kell termelődniük, ezért nem véletlen, hogy a kívülről bevitt kannabisz súlyosan megzavarja a folyamatot. Hatására végül az egész agy gyérebben hálózott lesz, ez pedig életre szóló hátrányt jelenthet. Az idegsejtek közötti kapcsolatok megerősödése kevésbé lesz tartós, ezáltal a memóriakapacitás, az információ-feldolgozó és koncentrációs képesség is gyengébb lesz, mint amilyen lehetett volna.

Az érintetteknél további problémát jelenhet az is, hogy a kannabisz ingerli az agyi jutalmazó központokat, és emiatt már magzati korban hozzászokás alakul ki. Mivel pedig a kannabiszhasználat mindenfajta függőségre hajlamosít, nagyobb lesz a veszélye annak, hogy később ezek a személyek is tudatmódosító szerekkel éljenek: elsősorban alkohollal és marihuánával, de sajnos, akár kemény drogokkal (morfiummal, heroinnal, kokainnal) is.