Sebeők János

A kifejezés, hogy "nem tudott megbirkózni a démonaival", akárcsak a fordulat, hogy "legyőzte a gyógyíthatatlan kór" - kódolt beszéd, igaz, esetenként más és más a megfejtése. A gyógyíthatatlan kór egyértelműen rákot jelent. A démon jelentése sokrétű, de legtöbbször alkoholizmusra, drogfüggőségre, újabban szexfüggőségre utal. Sötét titok.

Látóterembe - mármint a kifejezés - először akkor került, amikor Daróczi Dávid valamikori kormányszóvivő rejtélyes, máig tisztázatlan körülmények közepette meghalt, és Batiz András a halálesetről nyilatkozva kijelentette, hogy a roma közéleti személyiség "nem tudott megbirkózni a démonaival". Azért halt meg. Diplomatikus megfogalmazás.

Albert Györgyi sem alkoholizmusa, hanem bizonyos megnevezhetetlen démonok ellen küzdött. Hiába láthattuk saját szemünkkel, amint mattrészegen balhézik a főzőműsorban, ez tévedés. Ő csak a démonaival küzdött akkor, igen. És amikor elhunyt, e küzdelemben maradt alul.

Flipper Öcsi se volt züllött alak, ő is a démonaival küzdött csupán. Amy Winehouse se volt a szerek rabja, á dehogy! Íme, a démonok elleni harc mártírjai. Aki elgépez házat, kocsit, asszonyt, az se holmi felelőtlen alak, csak ő épp a játékautomata előtt állva küzd meg a démonaival, szegény flótás. Ha emiatt öngyilkos lesz, akkor ő is nemes küzdelemben marad alul.

Tiger Woods sem erotomán, igaz, tizenkétszer csalta meg álomszép feleségét, ám ez véletlenül se bujaság, véletlenül sem erotománia, ez csupán kemény, elszánt harc a démonok ellen. A romlottság politikailag korrekt eufémiája ma egyetlen szalonképes mondat: "küzd a démonai ellen". És a démonok mintha egyre többen volnának. Mintha egyre több ember küzdene a saját, külön bejáratú kis démonaival. Egyre többen halnak meg a démonok miatt. Azok a fránya démonok!

Máig sem világos, hogy Batiz András mit értett annak idején démonok alatt, amúgy viszont egyértelmű, hogy mit is kell alatta értenünk. A démonok mai szóhasználatban nem egyebek, mint saját, megszemélyesített bűnös hajlamaink, vágyaink, rossz tulajdonságaink. Aki a démonok elleni küzdelem áldozataként bukik el, azt közvetve az egész történelem menti fel a felelősség alól. A démonok elleni küzdelemben elbukni már-már hősiesség. Vajon aki démonokkal harcolva kárhozik el, az nem is hibázott, csak sorsa teljesült be épp? Szó se róla. Lehet így is értelmezni az emberi történeteket, amiként magának az emberi történelemnek is van egy ilyesfajta értelmezése, olvasata. Mármint hogy sorsunk eleve meg van írva, és tulajdonképpen "mindig ugyanaz történik, nincs új a Nap alatt".

Örök vita ez, amely a genetikában az örökletes, illetve környezeti hatások elsőségéről folyó vitához hasonlít. Vajon melyik a fontosabb: a színdarab vagy a díszlet? A díszlet parancsol a darabnak, vagy fordítva? Vannak, akik szerint a darab a meghatározó, vagyis változó díszletek előtt végső soron ugyanaz történik. Születünk, meghalunk, szeretünk, szenvedünk. Kárhoztatható tulajdonságaink - a démonok - ugyancsak változatlanok: féltékenység, fösvénység, hatalomvágy, intrika. Hát nem mindegy, hogy kardokkal vagy lézerfegyverekkel esünk egymásnak? Erőszak - erőszak. Harpagon ma nem aranydukátokat, hanem sportkocsikat gyűjtene - és? 

Mások épp ellenkezőképp gondolják. Szerintük ugyanabba a folyóba kétszer belelépni nem lehet: egy ókori bacchanália egy internetes pornószájttal nem hozható közös nevezőre, hiába mozgatja mindkettőt a nemiség. Érosz és szex - két külön műfaj. Szerintük a végvári harcok és Drezda szőnyegbombázása közti különbségeket sem lehet összemosni azzal, hogy Che la guerre - a háború már csak ilyen. Ha mindenképp választani kell a két históriaelemzés közül, akkor jómagam inkább az utóbbi mellett maradnék, merthogy szerintem nagyobb szellemi kihívás úgy gondolni, mindig valami más történik velünk, mint azt gondolni, hogy da capo al fine, csak ismétlés a műsor.

Az igazság persze, ahogy már az ilyen esetekben lenni szokott, vélhetőleg az arany középút, valahol a kettő között. Szerintem a díszlet és történet az anyag és téridő kölcsönhatásához hasonlóképp kölcsönhatásban formálja egymást, ami azt is jelenti, hogy változó díszletek közepette ugyanaz a darab immár egy másik történet.

És most térjünk vissza a démonokhoz. Fentebb elmondottak okán úgy gondolom, korunk szenvedélybetegségeit semmiképp sem lehet az ősi szenvedélyek mai manifesztációjaként értelmezni, ez tévút. Az AIDS és a szifilisz például - hogy a szenvedély nemkívánatos ajándékairól essék szó egy fél mondat erejéig - egyaránt járvány, de az AIDS-et a 21. században a magam részéből és a magam erejéből mégsem a 17. századi nagy szifilisz-járvány puszta újrajátszásaként próbálom értelmezni és megérteni. Korunk szenvedélybetegségének megértéséhez sem elég a lucullusi lakomáknak vagy épp a kokarágó indiánokra gondolnunk. A jóléti társadalmak kábítószer-függősége merőben új történet, és nemcsak új díszlet, s ezen belül a sztárok - mint mintaadó személyiségek - gyakori drogfüggősége további történet, amely korszerű magyarázatért kiált.

Sokan nem értik, miért fordul pótszerhez az, akinek "amúgy jól megy". Ahhoz, hogy a sztárok közt gyakori drogfüggést megértsük, értenünk kellene azt a helyzetet, amelyben a sztárok vannak, leledzenek.

Ez a sajátos helyzet talán VV Laci, a Való Világ előző szériája egyik hősének összeomlásán keresztül érthető meg legjobban. VV Laci megtapasztalta a villán kívüli való világot, vállalkozó volt, és sok danos mesterként veszélyes harci küldetéseket is teljesített, egyszóval korántsem nevezhető puhánynak.

A villalét a "tiszta havaj" mindazonáltal összeroppantotta. És épp a "tiszta havaj" roppantotta össze! Egy harcművész, akit a valóságshow-nál sokkal keményebb tábori körülmények, a kiképzés drillje, és a fizikai fájdalmak sem tudtak megtörni, miért épp nyávogó csajok és terülj-terülj asztalkám közepette bizonyult gyöngének, és kényszerült hordágyon elhagyni a villát? Nyilván valami olyan erőnek, hatásnak volt kitéve, ami elviselhetetlen. A nyilvánosságnak és a teljesítménykényszernek való kitettség olykor elviselhetetlen. VV Laci csak összeomlott, majd visszazökkent saját életritmusába, de a sztároknak, celebeknek nincs hová visszazökkenniük, ők folyamatosan ki vannak téve az idegrendszerüket meghaladó elvárásoknak. Némelyik közülük nem bír teljesíteni, és segédeszközhöz fordul. Csakhogy a segédeszköz, a szer, a cucc olyan, akár egy keresztapa. Maffia, igen. Akkor, amikor szükséged van rá, segít, ám amikor neki lesz úgymond szüksége rád, akkor kér egy szívességet. És akkor vissza kell fizetni a kölcsönt.

Vegyük észre: a drog egyfajta kölcsön. Kölcsön erő, kölcsön energia, kölcsön önbizalom. A drogfüggés nem más, mint biológiai adósságspirál. A felvett energiahiteleket sohasem lehet visszafizetni. Sok drogfüggő nemcsak biológiai, hanem valóságos adósságspirálba is kerül. A sztárok többnyire többletteljesítmény, túlteljesítési válság miatt kerülnek biológiai adósságspirálba, míg az emberek és államok közül nem kevesen túlfogyasztási válság miatt kerülnek pénzügyi adósságspirálba. A lelki és pénzügyi egyensúly hiánya egyaránt katasztrófához, válsághoz, függéshez vezet. ...