2014. jún 09.

Feldmár András Alexander "Sasha" Shulginról

írta: Janguli
Feldmár András Alexander "Sasha" Shulginról

88 éves korában elhunyt Alexander Shulgin, "Dr. Ecstasy", az ecstasy és számos más drog feltalálója, aki önmagán kísérletezett. Néhány részlet Feldmár András 2005-ös írásából:

A New York Times magazinban nemrég megjelent egy hosszú, részletes cikk Dr Ecstasy-ról, Alexander Shulginról, aki a napokban ünnepelte a 79. születésnapját. Alexander Shulgin egymaga 200 pszichedelikus összetevőt talált fel, többek között 1976-ban az MDMA-t, az Adamet, másnéven az ecstasy-t.

Az angol „psychedelic” (tudatmódosító) kifejezést Humphry Osmond, egy brit pszichiáter alkotta meg az 50-es évek végén, az „elmét megmutató” szótőből. Shulgin szereti az elmúlt 100 évet ezzel a történettel összefoglalni: „A 20. század elején még csupán két pszichedelikus összetevőt ismert a nyugati tudomány: a kannabiszt és a meszkalint. Kicsit több mint 50 év múlva az LSD, a pszilocibin, pszilocin, TMA, DMT alapú összetevők és más izomerek felfedezésével a szám majdnem húszra emelkedett. 2000-re már több mint 200 volt. Tehát látható, hogy a növekedés exponenciális." Amikor megkérdezték tőle, hogy ezek szerint akkor 2050-re 2000-féle lesz-e, mosolyogva azt felelte: „a dolgok állása szerint akár jóval több is”.

A Shulgin által előállított tudatmódosító szerek között vannak stimulánsok, depresszánsok, afrodiziákumok, empatogének, konvulzánsok , hallásmódosító szerek, olyan drogok, amelyek lelassítják vagy éppen felgyorsítják az időérzéket, érzelmi kitöréseket indítanak be, vagy olyanok, amelyek megölik az érzelmeket. Drake Bennett azt írja fent említett cikkében, hogy „az afrikai iboga szertartástól vagy a Navajo peyote rituálétól a 60-as évek LSD kultúrájáig, vagy a kender évszázados termesztéséig világszerte, a kémiai szerekkel elért alternatív tudat birodalma a történelmi előtti időkre vezethető vissza, és eddig elnyomhatatlannak bizonyult. Shulgin egyáltalán nem tartja furcsának azt, hogy ennek szentelje az életét. Inkább azt tartja furcsának, hogy más nem teszi ugyanezt.

Az első meszkalinos pszichedelikus tapasztalata után Shulgin rájött, hogy mindazt, amit a trip alatt látott és gondolt, „egy grammtöredéknyi fehér anyag idézte elő, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek az emlékek a fehér porban lettek volna benne... Rájöttem, hogy az egész univerzum benne van az elmémben és a lelkemben. Dönthetünk úgy, hogy megtaláljuk az utat hozzá, vagy úgy, hogy tagadjuk a létezését, de az bennünk van, és vannak anyagok, amelyek katalizálhatják az elérhetőségüket.”

A pszichedelikus élmények olyan kérdéseket idéznek elő, mint például „Ki vagyok?” vagy „Mi vagyok” vagy „Honnan tudom, hogy tudom?” vagy „Milyen bizonyosságot tudok egyáltalán találni?” vagy „Hogyan lehetek abban biztos, hogy épelméjű vagyok?” Azok a dogmák, amelyeknek megfelelően az illető addigi életét vezette, elpárolognak, és hirtelen lehetőségekkel, bizonytalansággal, kétséggel szembesül, mintha első alkalommal találkozna a világgal. Olyan érzés ez, mint amikor az ember egy újfajta szabadságra ébred, egy új önbizalomra, saját maga tapasztalatára. Amikor nem bízom önmagamban, miben hihetek? Benned? Egy férfiban? Egy nőben? Esetleg az Egyesült Államok elnökében?

Rövid életrajz

Alexander Shulgin elsősorban a szintetikus hallucinogénekkel végzett kutatásairól ismert. Az 1970-es években saját magán próbálta ki a metiléndioxi-metamfetamin (MDMA) nevű pszichoaktív szert, amely aztán ecstasy néven került be a köztudatba.

Shulgin a Harvard Egyetemen tanult szerves kémiát. Szolgált a második világháborúban, majd a Berkeley Egyetemen szerzett PhD-t biokémiából. Pályája korai szakaszában a Dow Chemical Company munkatársa volt, a vállalatnak dolgozva fedezte fel a világ első biológiailag lebomló rovarirtóját.

A pszichoaktív szerekkel való kísérletezést munkáján kívül végezte, találmányait magán, illetve barátai bevonásával tesztelte. 1965-ben eljött a Dow Chemical Companytől, egyetemeken kezdett tanítani. Elmondása szerint az 1960-as években több száz szert állított elő és próbált ki. 

 

További írás a meszkalinos tapasztalatokról és Humphry Osmondról:

Jakabffy Éva: Kizökkent idő, IPM, 2010.

Szólj hozzá

ecstasy lsd meszkalin feldmár andrás pszichedelikus mdma meszkalin hatása alexander shulgin ibogain humphry osmond alternatív tudat empatogének konvulzánsok